Iskolánkban szeptember 30-án emlékeztünk meg a Zene Világnapjáról. „A zene a káoszból rendet teremt, a ritmus a széttartót egységbe fogja, a harmónia az össze nem illőket összeegyezteti”– mondta Yehudi Menuhin világhírű hegedűművész, akinek kezdeményezésére 1975-ben az UNESCO október 1-jét a Zene Világnapjává nyilvánította.
A zene egyidős az emberrel. Mióta létezünk a földön, zenélünk, vagy csak hallgatjuk és élvezzük. A zene univerzális kommunikációs eszköz. Ősidők óta használjuk érzelmeink, lelkivilágunk kifejezésére. Óriási szerepe van életünkben. Megnyugtatja és örömmel tölti fel lelkünket, megmozgatja testünket és nem utolsósorban helyes irányba tereli gondolatainkat. A zene alapvető elemei, a ritmus, a hang, a dallam, a harmónia és a hangszín mind-mind befolyásolják viselkedésünket, testünk fizikai állapotát, elménk hatékonyságát és egyéb tulajdonságainkat is. Az ősi kultúrák zenéje szinte csak ritmusból, a zene legalapvetőbb eleméből állt. A ritmusnak van a legerősebb és legközvetlenebb hatása az ember testére és érzelmeire. Minden kultúrában fontos szerepe volt a zenének, vallási célokra használták, az ünnepségek fényét zenével emelték, illetve szinte minden munkát zenével, zenéléssel tettek elviselhetőbbé az emberek. Mindannyian ismerjük a zene jótékony hatását érzelmi világunkra, lelkiállapotunkra. Zenélünk, vagy zenét hallgatunk, ha szomorúak vagy akár boldogok vagyunk.
A megemlékezést a már hagyománnyá vált közös éneklés zárta, ezúttal Máté Péter: Zene nélkül mit érek én? című dalával.
